Borbély Imre nyílt levele Markó Bélához, az RMDSZ elnökéhez

Az erdélyi magyar közéletben a kezdet kezdetétől az alapvető törésvonal az elnyomó román hatalomhoz fűződő viszony mentén húzódott.

Az egyik oldalon a közös cél, a belső önrendelkezésen alapuló háromszintű autonómia érdekében akár a politikai konfrontációt is vállaló, távlatokban, gondolkodó nemzeti politikusok, a másik oldalon a román hatalommal egyezkedő, konfliktuskerülő, a közösségi célokat eleve a vélt román tűrőképességhez igazító távlattalan közszereplők sorakoztak fel.

Az RMDSZ első hat évét a két tábor kötélhúzása határozta meg, mígnem a kormányzati szerepvállalás eldöntötte a kérdést. Innen kezdve az RMDSZ de facto lemondott az autonómia-programról, az autonomisták zöme pedig hét esztendő utóvédharcot követően, 2003 után távozott a Szövetségből.

Borbély Imre az 1995-ös kolozsvári kongresszus előtt írta nagy port kavart nyílt levelét Markó Bélának, mely elnökjelölti programnak is beillett. Összefoglalta benne, hogy mit hibázott Markó, hogy miért érdemtelen a közösség bizalmára és azt is, hogy mit kellett volna tegyen a válságos pillanatokban, amennyiben a magyar érdek mozgatja és nem a saját hatalom minden áron való megőrzésének igyekezete.

Fájdalmas, hogy e nyílt levélben foglaltak mennyire aktuálisak 22 év után is.

A sokat emlegetett magyar nemzeti kataszter mindmáig nem készült el, általános, közvetlen belső választásokat az RMDSZ nem tartott, azt kiváltotta részleges, elektoros játékokat megengedő tisztújítással, az autonómia-statútumok helyett elkészült három 1968-ban megrajzolt megye közigazgatási megszervezésének több sebből vérző dokumentuma, melyet Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke méltán nevezett közvitára alkalmatlannak. 

 (Korabeli fotó Borbély Imréről.)

Nyílt levél Markó Bélához, az RMDSZ elnökéhez

Béla,

harmadszor fordulok hozzád levélben. Mint előző két levelemet, úgy ezt is a szükség diktálja. 1994. április 17.-én és 1995. január 12.-én keltezett megszólításaimban még abból indultam ki, hogy a hibák helyrehozhatók és benned elegendő pártatlanság, lojalitás és ügyszeretet van, ahhoz, hogy ezt meg is tedd - ezért akkor a személyes háttérlevél formáját választottam. Csalódnom kellett, mert jóindulatú ajánlásaimat teljességgel figyelmen kívül hagytad, tovább vitt az események és a neptunosok sodrása. Immár nem maradt elég idő arra, hogy a kongresszus előtt pályakorrekció történhessék. De éppen most szükséges egy bizonyos mérleg elkészítése és a tanulság levonása a kongresszus utáni korszakra nézve.

Jelen levelem erre tett kísérlet, és a dolgok természetéből fakadóan ez már nem csak a szűk vezető elitre tartozik, hanem a széles közvéleményre - ezért nyílt levél.

A Kolozsvári Nyilatkozat véget vetett annak a jó kétéves elvi ellentétnek, amely az RMDSZ politikusait két táborra osztotta: autonomistákra és a szűk értelemben vett kisebbségi politizálás híveire. Ez utóbbiak vezéregyénisége Domokos Géza volt, aki a brassói kongresszuson leköszönt. A III. Kongresszuson elfogadott új struktúra és program megfelelt az autonomista célkitűzésnek. Vezető pozíciókba viszont az elkövetkezőkben olyan politikusok kerültek, akik a Kolozsvári Nyilatkozat előtt vagy nem exponálták magukat, vagy pedig tevőlegesen késleltették az autonómiaigény kinyilvánítását. A "mérsékeltnek” elkeresztelt politikusok természetszerűen kedvencei mind a román, mind pedig a magyar sajtó azon részének, mely a román "érzékenység" és kritika szerint igazodik.

Ez a felállás különösen kedvezőnek ígérkezett, hiszen a határozott szabadságprogramot a személyi leosztás "eladhatóvá" tette. Ugyanakkor, az addigi ellenzők abba a helyzetbe kerültek, hogy azonosulhattak, magukénak érezhették az autonomista programot. Sajnos ezeket a lehetőségeket nem sikerült kiaknázni.

Te belső megegyezéssel kerültél a csúcsra, mint olyan politikus, akit személyi kötődései a szűk értelemben vett kisebbségi politikusokhoz (későbbi neptunosok), retorikája viszont az autonomistákhoz kapcsolt.

Retorikád mind a mai napig korrekt és elhivatott. Mind a román politikum felé, mind pedig külföldön méltóan képviselted központi célkitűzésünket, autonómiánkat.

Súlyos hibákat követtél el viszont személyi vonatkozásban, valamint nehezen behozható mulasztásokat vezetési szinten.

1.Neptun

Nem volt nehéz utánanézni annak a Tokay György által tett kijelentésnek, amit a Neptun ügyet tárgyaló SZKT-n saját védelmében felhozott, éspedig: te tudtál a készülő neptuni tárgyalásról. Megtudtam, hogy ez ügyben közted és a tárgyalók között éles szóváltás történt az RMDSZ bukaresti székházában.

Kiderült, hogy a "Trió" nem pusztán mandátum hiányában, hanem az elnöki tilalmat semmibe véve ment a hatalommal paktálni.

Ha Te ezt - az igazsághoz és kötelességedhez híven - rögtön kinyilvánítod, nem adsz alkalmat a hatalombarát magyar nyelvű sajtónak, hogy az agyakban fogalmi káoszt és sorainkban zavart keltsen.

Kihatásaiban az igazság elhallgatása súlyos hibának bizonyult.

Ez a hiba maga után vonta a következőt, amikoris a trió megvédésére hamis felelősségegyenleget tettél a "tolvajok" és "tolvajt kiáltók" közé.

Mi több, a "neptunos" SZKT-én még Te engedtél meg magadnak egy elmarasztaló kijelentést, miszerint Tőkés László felelős a sajtóviharért, azáltal, hogy nem az RMDSZ-en belül bocsátotta vitára az ügyet, hanem nyilvánossá tette. Ez a kijelentésed hamis és egyben félrevezető volt:

            - hamis, igaztalan, mivel Tőkés László két megelőző SZKT-hoz is írásbeli felszólítással fordult, hogy a PER-folyamat megvitassék e fórumon belül - hasztalan;

            - félrevezető, mert nem a sajtóvihar saját maga, hanem kiváltó oka volt a baj, valamint az, hogy a Te lebegtető álláspontod akcióra bátorította a zavarkeltőket.

Ezzel a taktikával olyan kedvező helyzetbe hoztad magad, hogy Te (sárosan) döntőbíráskodhattál a (tiszta) Tőkés László fölött - ez valójában machiavellizmus.

Másrészt, a trió-t azzal is fedezted, hogy elnöki súlyodat latba vetve, felhívtad az SZKT-t, hogy a valójában elsődlegesen fegyelmi, tehát etikai ügyből ne "csináljon" etikai (netán fegyelmi) problémát, hanem tárgyalja csak a politikai vonatkozásokat. (Majd később, Nagy Benedek ügyében, ennek a taktikának a tükörképét alkalmazod: az elsődlegesen és eklatánsan politikai hibát etikai síkra tereled.)

Ez a magatartás nem menthető azzal a jelmondattal, hogy "mindenkire szükségünk van".

Mindenkire szükség van - a maga helyén.

A demokratikus játékszabályok éppen arra hivatottak, hogy a bázis preferenciái érvényesítésével szaktudás, elhivatottság és politikai irány szerint lehetőleg optimális legyen a szerepleosztás.

A belső választásokig viszont a konszenzuális törekvés, valamint az etikai-politikai koordináták között a munkaleosztásban fokozott az elnök felelőssége.

A neptunosok nem pótolhatatlanok, sőt, a képviselőház frakciójában a neptunosokkal szembenálló csoportban (akik később aláírták a Nagy Benedeket elítélő nyilatkozatot) legalább olyan jó szakemberek vannak. Kimutatható viszont, hogy míg a neptunosokat szisztematikusan helyzetbe hozod, a másik csapatot periferizálod.

Itt kell hozzáfűzni, hogy sem neked, sem pedig Frunda Györgynek nyilvánvalóan nem szívügye Kincses Elődöt visszanyerni, mert ha az lenne, eddig ennek meg kellett volna történnie. Kincses Elődöt legalább olyan tehetséges jogásznak ismerik el szakértői berkekben, mint Frunda Györgyöt. A kettejük közötti politikai különbséget az a kevéssé ismert tény is megvilágítja, hogy 1989 nyarán Frunda György nem vállalta Tőkés László védelmét (ügyvédként a kilakoltatási perben) - Kincses Előd igen.

Az eddigiekből sajnos úgy tűnik, hogy Tőkés Lászlóban és Kincses Elődben inkább vetélytársakat, semmint harcostársakat látsz.

Ez a gyanú az 1994. december 20.-i Tőkés-ellenes puccskísérlet alkalmával tanúsított hallgató - szemlélő viszonyulásod alapján bizonyossággá vált.

2.  1994. december 20.

Mi is történt akkor?

A politikai kiértékelésnek ki kell terjednie a politikai cselekedet feltehető szándékára, érdekhátterére, az időzítésre, a módra és a kísérő akciókra.

Nagy Benedek röpiratának megfogalmazott célja Tőkés László eltávolítása a romániai magyar politikai élet intézményes struktúráiból - magyarán az RMDSZ-ből.

Több független és hiteles forrásból egyértelműen kitűnik, hogy Nagy Benedek már korábban is nyíltan hangoztatta röpiratában megfogalmazott véleményét. Következésképp szándékos időzítésről lehet beszélni, a püspök állítólagos beismerő nyilatkozata csupán ürügye és nem kiváltó oka volt a röpirat megszületésének. Emellett szól az a tény is, hogy a rágalmazó irat szerzője nem tartotta érdemesnek a megfogalmazás előtt konzultálni annak a szervezetnek a tiszteletbeli elnökével, melyet a parlamentben képvisel.

Az időzítés megegyezik az RMDSZ ellen indított frontális román támadás előkészítését szolgáló Tőkés László elleni román sajtókampánnyal.

Az akció módját illetően elmondható, hogy a tiszteletbeli elnök ellen kezdeményezett eltávolítási akció tipikus puccs-kísérlet volt, hiszen a szövetség politikai elitjének befolyásolását célozta. Nagy Benedek röpiratát 1994. december 20.-án a parlamenti frakcióban osztotta szét. Valószínűsíthető, hogy a többes számban megfogalmazott felhívás azért aláírás nélküli, mert arra készült, hogy elvbarátai is nevüket adják hozzá.

Rendkívül fontos (és eddigelé figyelmen kívül hagyott) tény, hogy az RMDSz képviselőházi frakciója nem bármilyen 27 emberből álló csoport, hanem, a reprezentatív demokráciák alapelvéből következően, az erdélyi magyarság globális politikai képviseletéről van szó. Ez már magában és áttételesen - óriási politikai nyilvánosságot és mindenek előtt véleményformáló hatalmat jelent. (N.B. egyébként - állításaival ellentétben - nemcsak képviselőknek, hanem  a székházban dolgozó szakértőknek is juttatott írásából.)

N.B. minden bizonnyal egyedül fogalmazott, de valószínűleg megrendelésre cselekedett. Erre utal, hogy Csíkszeredában tanúk előtt nyilatkozta, hogy a felhívásnak kedd (dec. 20.) estére "kellett" elkészülnie. (Egyébként, saját bevallása szerint, N.B. az ürügyként szolgáló tévhírt a Borbély Lászlótól kézhez kapott marosvásárhelyi Népújságból vette.)

Valószínű, hogy N.B. nem magányos tettes, hanem összehangolt akcióban vett részt. Erre utal az a tény is, hogy december 20.-án délelőtt 10 óra 50-kor, a marosvásárhelyi rádió magyar nyelvű adásában, Miklós Tibor sajtókommentárjában már belövi a "mind nem vagyunk bűnösök"-motívumot, 8 órával megelőzve Nagy Benedeket. (Idézet az adásból: "...Ne haragudjon, Tőkés úr, hogy is állunk azzal a „mindenki mással”. Ezek szerint az egész ország besúgókból állott? Ejnye - bejnye!")

A kísérő akciókat (a rögtöni megvitatás elodázása, ideológiai háttérbiztosítás, figyelem-elterelés, szándékos fogalomzavar-keltés és média-manipuláció) Nagy Benedek közvetlen és közvetett támogatói vállalták fel a politikum és a sajtó berkeiben egyaránt.

Tokay György frakcióvezető felelős azért, hogy a belső diverzió ekkora méreteket ölthetett, hiszen ő gátolta meg a röpirat megvitatását és szerzőjének rövid úton történő szükségszerű politikai kiközösítését. A nyugati civilizált világban, bármilyen pártban vagy érdekszövetségben ez reflexszerűen megtörtént volna.

Ehelyett a frakcióelnök elhárította a rögtöni megvitatást, "titkosította" a röpiratot, ugyanakkor felkért engem az eset megvitatására a tiszteletbeli elnökkel.

Minderre az egyetlen ésszerű magyarázat az, hogy Tokay György meg akarta adni az esélyt (időt), hogy N.B. rágalmazó irománya a szervezeten belül kiváltsa kívánt hatását.

Amire N.B. politikai szövetségesei minden bizonnyal nem számítottak, az a tiszteletbeli elnök gyors és bátor döntése volt a röpcédula nyilvánosságra hozatalát illetően.

Az ideológiai háttérbiztosítást a bizalmatlansági indítványhoz egyes politikusok, valamint a hatalom-orientált magyar nyelvű sajtókiadványok vállalták fel.

A nyugati kultúrkör gondolkodásmódja igazság-központú. Jogrendje, joggyakorlata az igazság megállapításán és a megállapított igazság alapján történő kanonizált ítélkezésen nyugszik. Az igazság-központúság tette lehetővé az objektív világmegismerést, a modern tudományok létrejöttét, módszeres és reprodukálható társadalmi terjesztését. Az igazságközpontú gondolkodás segítette hozzá földrészünket és kultúránkat az egyértelmű fogalomalkotáshoz. 

Hasonlóan az agyagfalvi és neptuni sajtóviharokhoz, egyesek újból a fogalmak, értékek és arányok összemosásán ügyködnek.

Ezúttal is, mint a neptuni ügy kapcsán is, javában folyik a lényeg ködösítése. (Nem az írás politikai tartalma és valóságértéke az "elmélkedések" tárgya, hanem például a megtámadott tévedhetetlensége, valamint az elkövető nehéz előélete.)

Az elvi ellentétet ismét személyes síkra terelik.

Ismét kitapintható a bizánci eredetű egyenlőségtétel támadó és megtámadott között ("extremişti de o parte şi de alta" – a „kétoldali szélsőségesekre” való demagóg hivatkozás mindmáig a román sajtó bevett taktikája, megj. tőlem, BZSA, 2017), a bizalmatlansági indítvány szerzője és a védekezésből a nyilvánossághoz forduló megtámadott között.

Tipikusan bizánci az a beállítás is, mely szerint az igazi baj a nagy nyilvánosságra hozatal, nem pedig az elit köreiben történő terjesztés. A párhuzam tökéletes: a román hatalom szerint, nem a belpolitikai hiányosságok válnak kárára Romániának, hanem az, hogy egyesek ezeket a tényeket kiteregetik a nagyvilág elé.

Figyelemre méltó, hogy jóhiszemű román értelmiségiek tisztábban látnak ez ügyben, mint egyes magyarul író tollnokok. Gabriel Andreescu, a 22-es (95/11 számában) a következőket írja: "...zvonurile că Tőkés László ar fi fost un informator al Securităţii şi discuţiile pe această temă din UDMR. Benedek Nagy, cel care a făcut-o, ori avea probe, ori nu avea. Din UDMR trebuia să plece unul ori celălalt. A plecat Benedek, dar sub mirarea, chiar protestele presei, ale unor organizaţii (AFDPR), ale unor personalităţi, cărora li se pare normal ca un calomniat să stea alături de calomniator."

Miként Neptun esetében, ezúttal is súlyos felelősség terhel téged.

Tokay György meggátolta az azonnali testületi elutasító állásfoglalást.

Poziciódnál fogva, neked módodban állt hibáját kiigazítani (vagy szándékát keresztezni), egy azonnali és egyértelmű elnöki állásfoglalással.

Mert gondolkozzunk csak:

Egy RMDSz-képviselő a frakció elé visz egy bizalmatlansági indítványt Tőkés László ellen, amelyben őt "megtévelyedettnek, árulónak, szekusnak, hűtlen kezelőnek, gátlástalan puhánynak" nevezi.

            - Hány perc kell egy épeszű embernek ahhoz, hogy rájöjjön: az állítások hazugok, az indítvány képtelen?

            - Kell ennél egyértelműbb politikai helyzet?

            - Mivel magyarázható, hogy ebben az egyértelmű és létfontosságú kérdésben mind a mai napig nem született hivatalos Szövetségi Elnöki állásfoglalás?

Tizennégy képviselő, egy szenátor, két ügyvezető alelnök, területi elnökök, összesen huszonkilenc RMDSz-tisztségviselő kért fel az alábbi levélben azonnali állásfoglalásra:

Tisztelt Elnök Úr!

Nagy Benedek parlamenti képviselő "Mind nem vagyunk bűnösök" című, 1994. december 20.-i keltezésű írása tárgyában keresünk meg.

Álláspontunk szerint az írás újabb eszköze a Tőkés László elleni politikai lejáratási hadjáratnak és megfogalmazott szándékai szerint nyíltan az RMDSz tiszteletbeli elnökének eltávolítását kezdeményezi Szövetségünk éléről. Úgy gondoljuk, hogy valamennyi tiszta szándékú politikai tényezőnknek, talán még Nagy Bnenedek parlamenti képviselőnek is, tudatában kell lennie, hogy írása olyan indulatokat gerjeszt a szövetségi képviseletekben, amelyek a romániai magyarság és annak politikai-érdekvédelmi elitje megosztását célzó szándékokat segítik.

Meggyőződésünk, hogy ebben a kétes hangulatú és bizonytalankodó helyzetben a legkevesebb az, hogy a Szövetség felelős tisztségviselői megfogalmazzák ezzel kapcsolatos, a nyílt, testületi állásfoglalást segítő, egyértelmű álláspontjukat. Ezt olyan erkölcsi, politikai-etikai  kötelezettségnek tartjuk, amely számunkra, további cselekvő kezdeményezéseink tartalmára meghatározó lehet.

Úgy véljük, hogy aki, akár hallgatással is, egyetért Nagy Benedekkel, az hasonló célokat, tehát Tőkés László tiszteletbeli elnökünk eltávolítását és a romániai magyarság, annak vezető politikai elitje megosztását követi.

Tisztelettel várjuk álláspontod ismertetését ebben a tárgyban.

                                                                                            Aláírások

Bukarest - Csíkszereda - Temesvár, 1994 december 29-30.

A 29 RMDSz-tisztségviselő felszólításának figyelmen kívül hagyása arrogáns, sértő gesztus és az elkövetkezendőkben politikai hibának bizonyult.

Mert íme: állásfoglalás helyett, összehívtad az Operatív Tanácsot, amely az ügyet az Etikai Bizottság elé küldte, az Etikai Bizottság az SzKT elé, fellebbezés útján végül is sikerült az amúgy sem kellőképpen előkészített Kongresszust ezzel a feszültséggerjesztő témával is megterhelni. És mindez alkalmat adott a román és a hatalom-orientált magyar nyelvű sajtóapparátusnak a fent vázolt félrevezető propaganda kifejtésére.

Kollektív döntések mögé bújtál akkor, amikor egymagad kellett volna, hogy döntsél.

(Atlanta esetében viszont fordítva hibáztál - lásd 5.)

Elnökként neked kellett vona szólnod és lépned, mert súlyos dolog történt. Olyan, ami a román-magyar politikai együtt- vagy különhaladás mikéntjét illeti.

Az erdélyi magyarság román többségi társadalommal él együtt. Ez szükségessé teszi az együttműködést és együtthaladást az élet megannyi területén.

A kölcsönös érdeket szolgáló, önazonosságunkat és gyarapodásunkat nem veszélyeztető együttműködés a KOOPERÁCIÓ.

A kooperáció az együttműködés pozitív dimenziója.

Jelen helyzetünkben a politikában a kooperáció leginkább a demokratikus struktúrák és algoritmusok kiépítésében vagy nemzeti közösségünk ügyes-bajos dolgainak politikai szintű megoldásában képzelhető el.

Másrészt, a román politikum Trianon óta, politikai rendszertől és kormányzó pártoktól függetlenül, az erdélyi magyarság felszámolására, eltüntetésére törekszik - ennek érdekében mindenkoron igyekezett a többségi etnosz uralmát a nemzeti kisebbségek fölött biztosítani (= etnokrácia).

A felszámolásunkat vagy elnyomatásunkat célzó politikai szándékhoz alkalmazkodó erdélyi magyar politikai magatartás a KOLLABORÁCIÓ.

A kollaboráció az együttműködés negatív dimenziója.

A kollaborációnak minősülő cselekedetek politikai kiértékelésében teljességgel másodlagos szempont, hogy a cselekvő (személy vagy csoport) saját kezdeményezésből, a hatalom érdekével azonos irányú önérdekből vagy mások által meggyőzve, esetleg felbérelve, zsoldosként működik. (A különbségtétel inkább az etikai kiértékelés tárgyát képezheti)

Előfordulhat, hogy, a román fél közvetett akaratától függetlenül, létezik olyan erdélyi magyar egyéni vagy csoportérdek, melynek érvényesítése a román etnokrata igyekezettel egyirányú - azzal konvergens.

A KOLLABORÁNS KONVERGENCIA a kollaboráció azon esete, amikor a magyar közérdekkel ellentétes, egyéni vagy csoportérdek ölt testet politikai cselekedet formájában, úgy, hogy az a román etnokrata igyekezetet szolgálja.

Tőkés László az emlékezetes 89 nyarán sugárzott Panoráma interjú óta közismert úttörője az erdélyi magyar szabadságjogokért és a békés gyarapodásért folytatott küzdelmünknek.

A Kolozsvári Nyilatkozat a közös cél integráló erejével nemzeti közösségünkön belül építi azt az egységet, amelyet az elnyomás abroncsa kívülről tart össze, ideig-óráig.

            - A politikánkat azóta is meghatározó Nyilatkozat mindenek előtt Tőkés László határozott fellépésének és meggyőző retorikájának köszönhető.

            - Az erőltetett románosítás tényére sokkoló hatású kijelentésével irányította rá a világközvélemény figyelmét. Azóta a "bizonyos fajtájú etnikai tisztogatás" kifejezés közszájon forog.

            - Tőkés László nevéhez fűződik a román - magyar kerekasztal tárgyalások immár öt éve megfogalmazott politikai ajánlata, amelyet két RMDSz-kongresszus is megerősített.

            - Ökumenikus és interetnikus közeledési akciók sora fémjelzi a református püspök és magyar politikus ötéves pályafutását.

Erdélyi magyar közösségünk fennmaradása és gyarapodása egy magasabb szabadságfok kivívásának függvénye. A szabadság-politika alfája a valós tényfeltárás, esetünkben a puszta igazság megismertetése minél tágabb körökben.

            - A hangsúlyozottan értékorientált, ugyanakkor kiemelkedő nemzetközi presztízzsel rendelkező politikus mindeddig hatékonyan hirdette világszerte a sorsunkat jellemző tényeket.

Fentiek miatt Tőkés László hitelének rontása elsőrendű célja és igyekezete az 1989 utáni román etnokrata politikumnak.

A román fél Tőkés László image-ének lebontását annyira fontosnak tartja, hogy immáron ideológiától függetlenül, egységesen lép fel ezirányban. Az RMDSz tiszteletbeli elnökének lejáratását konszenzusban nemzeti ügyként kezeli a kormánykoalíció, valamint a magát demokratikusnak nevező ellenzék nagyobb része. Tökéletesen működik a pártok feletti összekacsintás (azon kevesek, akikben győz az igazságérzet - periferizálásra ítéltetnek saját köreikben).

Mindezeket szem előtt kell tartani, amikor az 1994. december 20.-i, Tőkés László leváltását célzó akció politikai kiértékelését végezzük:

a)         A likvidációs szándék nem összeegyeztethető az erdélyi magyarság érdekeivel.

b)        A tiszteletbeli elnök eltávolítása érdeke viszont a vele szemben álló erdélyi magyar politikusoknak, érdeke a "kénytelen-kelletlen autonomistáknak”, érdeke azoknak, akiknek kényelmesebb a román hatalom által adott lehetőségek közt politizálni és nem ezen keretek bővítésén fáradozni.

c)         Tőkés László eltávolítása az RMDSz éléről megegyezik a román etnokrácia céljával.

Tehát az 1994. december 20.-i akció klasszikus példája a kollaboráns konvergenciának.

Te, a szövetség elnöke a mai napig elmulasztottál erre rámutatni.

A szőnyeg-alá sepert etikátlanság csüggeszt, demotivál.

A nem-feltárt kollaboráció bomlaszt, rombol.

Álláspontod ködös és ezáltal társadalomlélektanilag káros.

Hasonló konfúz viszonyulás jellemző az "egyensúly-politikádra”.

3. "Egyensúly"-politika

A munkát mennyiségi és minőségi mutatók jellemzik.

A munka társadalmi értékét (a szükségdetermináltság miatt) általában annak hatékonysága (ami viszont esélyhez, emiatt többek közt szerencséhez is kötött) határozza meg.

A politikai munka - hasonlóan a nevelői, vagy hitoktatói munkához - kivétel: társadalmi értékét elsődlegesen nem annyira a hatékonysága, mint inkább irányultsága adja (a rossz irányba kifejtett politikai munka mennél hatékonyabb, annál nagyobb kárt eredményez). Ezért egy képviselő munkájában mennél inkább dominál a politikai dimenzió, annál fontosabb felbecsülni a munka politikai irányultságát.

Ez utóbbi talán gondot okoz neutrális erőterekben (bejáratott demokráciák adminisztrálásában), de sokkal egyszerűbb oly erőteljesen polarizált politikai erőtérben, mint amelyben a szabadság-politikusok (autonomisták) ténykednek, hiszen az elnyomók és elnyomottak közötti viszony a döntések és értékelések egész sorát egyértelművé teszi.

Példaként: hamis és ártalmas egyensúlyozni tenni akarók és kerékkötők közt (azon agrármérnök doktor és azon jogász között, akik közül előbbi fáradtságos munkával kidolgoz egyedül egy csapatmunkát igénylő statútum-tervezetet, míg utóbbi (szakértő) az "amatőr" munkáját cinikusan hátradőlve szemléli, majd kaján módon szakszerűtlennek nyilvánítja a végeredményt.)

Az elnök pontosan ilyen esetekben kell, hogy az igazság és helyes politikai irányultság pártján legyen, nem pedig helyes és helytelen között ködösítő mérlegelésbe bocsátkozzon, netán "áthidaló" álláspontra helyezkedjen.

4.Külpolitika

 A III. Kongresszus óta Te lettél az RMDSz külpolitikájának fő irányítója. Javadra szól, hogy nem folytattad a Domokos Géza által gyakorolt külpolitikai passzivitást, hanem Szőcs Géza munkáját (EDU, FUEV csatlakozás) folytatva elősegítetted az RMDSz további nemzetközi integrálódását (UNPO), ami által szövetségünk hatékonyabban képviselheti az erdélyi magyarság ügyét.

Elkészült azon dokumentumok egy része, amelyek helyzetünket ismertetik. Sajnos mindezidáig nem került sajtó alá sérelmeink fehérkönyve.

Az RMDSz igyekezett az ország átalakításában vállalt demokratizáló és modernizációs szerepünket valósághűen tudatosítani a világban.

Köztudottá vált, hogy az RMDSz (az általa képviselt nemzeti közösség önazonosságát veszélyeztető problémakomplexum megoldásaként) háromszintű autonómiát követel. Autonómia-igényünk nemzetközi szinten való kezelése (jelen helyzetünkben) annak függvénye is, hogy mennyire sikerült jogi kódolása.

Téged (mint szövetségi elnök) terhel a felelősség azért, hogy nem jöttek létre a három szintű autonómiát jogi formában rögzítő autonómia-statutumok. Megfelelő eréllyel kellett volna a statutumok kidolgozásához szükséges belső politikai tisztázási folyamatokat keresztülvinni.

Külpolitikai tevékenységünket taktikai síkon az esetlegesség jellemzi. A reagálás sokkal inkább, mint a kezdeményezés.

Hiányolom külpolitikánkban a célországok és szervezetek kitapintható hierarchizálását - ez lehetővé tenné a rendelkezésre álló külképviseletet ellátó politikusállomány súlypontos (és ezáltal hatékony) bevetését. Mindemellett, a "radikálisnak” tituláltak periferizálása miatt, a potenciális állomány egy része nem kellőképpen kihasznált.

Jellemző az is, hogy a tiszteletbeli elnök, akit a III. Kongresszus képviseleti joggal ruházott fel, mindezidáig nem rendelkezik az e tisztség hatékony betöltéséhez szükséges (RMDSz-kasszából fenntartott) szaktanácsadói hivatallal (sőt, egyetlen hivatalnokkal sem!) - ez a hiányosság nagy mértékben nehezíti szervesebb részvételét külpolitikánkban.

5. Atlanta

Habár Te az Atlanta-tervről már hónapokkal korábban tudtál, elmulasztottad a döntést az SzKT vagy egy (mindezidáig hiányzó, döntőképes - nem pusztán konzultatív) külpolitikai szaktestületre bízni. Halogattad a döntést, majd kvázi fait-accompli helyzetben Operatív Tanácsot (válságstábot!) hívtál össze, amelyen a tiszteletbeli elnököt - a Nagy Benedek-botrány kellős közepében - kényszerhelyzetbe hoztad: ha jobb belátása ellenére részt vesz az atlantai tárgyaláson, akkor alkalmat nyújt a trió igaztalan rehabilitálására, ha nem, hát "rábizonyítják" azt a hazug (román) propaganda-tételt, mely szerint Tőkés László a román-magyar tárgyalások ellenzője.

Atlanta, a mi szempontunkból rendkívül kétséges eredményeket hozott.

(Talán egyetlen pozitív mozzanata van: hogy meg lehetett ismételni Tőkés László kerekasztal-indítványát.)

6.Autonómia

Autonómiánk kiépítése két szinten zajlik: az egyik a román törvényes keret megfelelő bővítésére irányul (parlament, külpolitika), a másik a létező keretek kihasználására.

A már létező lehetőségek kiaknázása és bármely a nemzeti közösségünket egészében érintő építkezés illetve hatékony érdekképviselet előfeltétele és alapja azon erdélyi magyarok számbavétele és jegyzése, akik magyarságukat vállalva, igényt tartanak arra, hogy éljenek önrendelkezési jogukkal.

A programunkban "általánosított tagnyilvántartás" néven kódolt jegyzés célja egy dinamikus, nyitott információs bázis (kataszter) felállítása.

A politikai legitimáción túl, a kataszter a belső választási rendszerünk alapját képezné. Lehetőség nyílna az autonómiát igénylők társadalmi bemérésére, a magyar munkaerő helyzetének feltérképezésére, mindez megengedné a sokkal hatékonyabb politikai és mindenek előtt gazdasági érdekvédelmet.

Az RMDSz legsúlyosabb mulasztása, hogy nem készült el a kataszterünk, a brassói kongresszus határozatának megfelelően.

Ezért a felelősség téged és az Ügyvezető Elnökséget terheli.

A tanügyi törvény ügyében lezajlott sikeres aláírásgyűjtés semmissé teszi mindazokat a fenntartásokat (kifogásokat), melyek a regisztráció keresztülvihetőségét kétségbe vonták.

A pénz hiányára sem lehet hivatkozni, hiszen százezer márkás nagyságrendben állt rendelkezésre - de elkelt, olyan, minden bizonnyal hasznos, de nem létfontosságú beruházásokra, mint a Vásárhelyen berendezett külön Szövetségi Elnöki irodaház, valamint a már meglévő szenátori Dacia és szövetségi elnöki Volvo mellé egy további nyugati luxusautó (Ford Mondeo), kizárólag a szövetségi elnök használatára.

Megengedhetetlenül megkésett a belső választási törvényünk kidolgozása is. Hasonlóan az autonómia-statútumokhoz, a választási törvénytervezet kidolgozása sem egy maroknyi elhivatott politikus társadalmi munkájaként kellett volna, hogy elkészüljön, hanem az erre a célra üzemeltetett (fizetett) ÜE-főosztály kötelessége volt. Az ott folyó obstrukció láttán, idejekorán meg kellett volna tenni a szükséges személyi változtatásokat. A választási törvény (hasonlóan az autonómia-statútumokhoz), olyan elemeket tartalmaz, amelyek politikai egyeztetés tárgyát képezik. Tisztednél fogva, elsősorban rajtad múlott, hogy a szervezet politikai egyeztető fóruma, az SzKT idejekorán nekilásson ennek a vitának is.

Ha Te Neptun és az 1994. december 20.-i puccs-kísérlet ügyében elvszerűen, tárgyilagosan és határozottan lépsz, akkor legalább két SzKT-ülést és rengeteg szellemi energiát a szövetség és ügyünk számára létfontosságú témák megvitatására fordíthattunk volna. Ha ez nem bizonyult volna elégnek, akkor megfelelő számú rendkívüli gyűlésre kellett volna módot ejteni. Mindezekre ismételten és idejében utaltam, szóban és írásban, abban a reményben, hogy a kellő lépéseket megteszed. Nem tetted.

Meghirdetted, de nem mutattad be az új kül- és belpolitikai stratégiánkat. Gazdasági stratégiánk még csak szóba sem került. A program legfontosabb pontjait (kataszter, autonómia-statutumok, választási törvény) említett okok miatt nem tartottuk be, illetve ami létrejött, arra nem építhetünk nyugodt szívvel közösségünknek jövőt.

Felkérlek, gondold végig, hogy mennyire feleltél meg a veled szemben támasztott elvárásoknak és vond le a szükséges következtetéseket.

             

                                                                                              Borbély Imre

                                                                                              Hargita megyei képviselő

Temesvár, 1995. május 1.